Réka szüléstörténete 2017.09.01.

Végre, hosszú hallgatás után újabb volt szülésfelkészítős kismamám adott életjelet egy igazán inspiráló szüléstörténettel. Réka és a párja annyira szuper csapatot alkottak, a könnyem is kicsordult, ahogy a sorait olvastam, annyira örültem az örömüknek! :) Igen, az első szülés is lehet csodálatos és erőt adó! Réka rá az eleven példa! Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok a kis családnak :) Köszönöm minden szülésre várakozó, különösen az első szülésükre várakozó kismamák nevében, hogy megosztottad velünk, Réka, Boti fotóját is, gyönyörűséges :) Béke és csend :)

"Kedves Éva,

Június 18-án voltunk nálad a férjemmel a szülésfelkészîtő foglalkozáson. Örömmel tudatom, hogy kisfiunk Sala Botond Árpád augusztus 20-an (5 nappal a kiírás után ) 13:30kor megérkezett hozzánk 4150 grammal és 57 centivel! Ő volt az egyik "nagy baba" az osztályon a "kis mamával" :)
Vékony termetem ellenére sikerült természetes úton, gyorsan világrahozni Botit! Mindössze 5 óra volt a tényleges vajúdás és kitolasi szakasz.
Nagyon vártam a szülés élményt és szerencsémre olyannak élhettem meg, amilyennek elképzeltem. A férjem végig velem volt és nagyon eros támaszom volt. Nem választottam szülésznőt, az orvosomban, Fábián Tamásban a János kórházból maximálisan megbíztam, de ami igazan fontos volt, hogy saját dúlámmal, a férjemmel készültem :). Szerencsémre ismertem az ügyeletes szulesznőt , Kapasi Szilvit, de ő a háttérben maradt mert mint mondta, nagyon jó volt az összhang a férjemmel és nem szeretett volna zavarni. Óránként bejött és adott útmutatást, segítséget , illetve az orvosommal együtt a kitolasi szakasznál rendkívül jól ösztönöztek.
Ami érdekes volt, hogy a korai szakaszban nem éreztem fájdalmat, csak azokat a feszítő kemenyedeseket 5-3 majd 2 percenként. ( az egész hasam olyan kemény lett, mint egy medicinlabda)így ki is tagultam 3 ujjnyira, amikor befektettek a szuloszobara. Itt burkot repesztettek, Innen beindultak a tényleges fajasok!
A férjemmel szülés elott átvettük a levegőzéseket és a pózokat, a korai fajasoknal furcsa mód egy spontán kitalált fura hintazos labdán ülő póz esett a legjobban, illetve volt egy olyan szakasz amikor mar éreztem a tolási ingert de meg nem nyomhattam mert a mehszajam meg nem tűnt el teljesen. Ekkor a legjobban az volt segítségemre, amikor a férjem össze tolta a farpofaimat ( ezt ugye az órán tanultuk ) A légzés is nagyon sokat segített! Pokoli nehéz volt tartani és nem kapkodni a levegőt de igyekeztem uralkodni magamon és a férjem megint csak ott volt, hogy emlékeztessen és velem lelegezzen. Sokat segített még az a gondolat, hogy a babával együtt szulok, ő is törekszik, dolgozik és segítenem kell neki!
A kitolas szakaszt megkönnyebbülésként éltem meg, végre lehetett nyomni és igazán en uralhattam a szulesemet. Az orvos és szülésznő segítségével pontosan tudtam, hogy mikor, hova kell nyomni és tudtam, hogy egyszerűen muszáj vegrehajtanom amit mondanak, meg akkor is ha lehetlennek tűnik, különben nem haladunk. A vége elég nehéz volt, amikor a "kis" buksi mar feszített, de a férjem ott volt a fejemnél, biztatott és nézte ahogy lassan megjelenik a kis koponyája a gyermekunknek! az orvos mondta, hogy érintsem csak meg a kis hajas fejboret, még pár fajas és kint is lesz!
És valóban itt volt, hirtelen és valószínűtlen érzés volt ahogy rám rakták és apa elvaghatta a köldökzsinórt! Sajnos gátat kellett metszeni, de nem éltem meg tragédiaként ;) Egyébként a varandossagom elején még az sem volt biztos, hogy a férjem jelen lesz a szülésnél. Ennek oka valószínűleg az ismeretlentől való félelem volt, mert minél több információnk volt a folyamatról annál inkább volt biztos magában és abban, hogy mellettem a helye. Vegul a vajúdás közbeni támogatáson túl a fejem mellől végignézte az kritikus részt, magát a világra jovetelt és csodálatos élményként írja le azóta is!
Köszönjük a sok jó tanácsot, levegozest és pózokat, sokat segítettek az órádon tanultak! A levegozesen és praktikákon kívul a legfontosabb, hogy minden fejben dől el! Nagyon fontos a folyamattal szembeni megengedő hozzáállás, bizalom a parodban, orvosodban és a testedben!
Köszönjük,
Réka, Árpi és Botond"



Kövess minket a Facebook-on!